Zala György


Prejs na obsah

A mesterség szeretete


Zala György alkotó energiáit és idejét a folyamatos, gyakran erősen körülírt megbízatások jórészt lekötötték. Talán ezért is alig találkozhatunk mitológiai témájú műveivel. Szinte elenyésző roppant munkássága arányaihoz képest. Jóllehet az induláskor a Mintarajziskolában a Leláncolt Prometheus, aztán a Münchenben felbukkant, elkezdett Ahasverus egyaránt az érdeklődést, a fogékonyságot mutatta. A klasszikusokhoz, az érett görög szobrászathoz, a reneszánsz óriásaihoz való erős vonzódását kezdettől nyíltan és határozottan megvallotta, munkásságában mércének tekintette. Műtermeit, lakását, annak udvarát műveik másolataival gazdagon berendezte. Könyvtárába is gyűjtötte a róluk szóló, fellelhető műveket. Fülep Lajosnak így beszélt erről:
“
-Szeretem mindazt, ami klasszikus. A klasszikus törekvéseknek vagyok híve... A reneszánszhoz érzem magam közelebb... Michelangelo ... Donatello ...
- És az újabbak közül? Houdon, Rodin?
- Szeretem őket, s szeretem a többit is, mind a klasszikusokat: Carpeaux-t, Dobois-t, Dalon-t, Falguiere-t, Merciert... Szeretem Rodint is...”/88/
A hazai művészképzésben is mereven ragaszkodott elveihez. Elengedhetetlennek tartotta alapos megismertetésüket.
Saját tanulmányaiban, pályáján tapasztalta ennek fontosságát. A Fél a baba, a Mária és Magdolna klasszikus elveken alapuló egyéni megfogalmazásával adta fényes bizonyítékát a szakma tökéletes elsajátításának. A pécsi dóm románkori domborműveivel együtt nemcsak stílusérzékét és kiváló mintázókészségét őrizték meg, hanem a művészpálya érett induló szakaszát adják.
Fő művén, a Millenniumi emlékművön, nem véletlenül a tudás szimbólumának a Szárnyas Nikét választotta. Az antik szépségeszmény szellemében állíthatta a Tudás, a Munka alakját az ezredéves emlék kolonádjára. Az 1884. évi őszi kiállításon bemutatott Philoktetes szoborvázlat méltó, szép társuk talán előtanulmánynak is tekinthető. Az antik felfogású férfifigura Poiász hős fiát, Thesszália királyát, a kiváló íjász életét megkeserítő pillanatot, a lábába maró mérges kígyóval történt viaskodását örökítette meg. A meglepetéstől és a kíntól az atléta íjként megfeszülő testének valamennyi izmába, sejtjébe hasító fájdalom plasztikai megfogalmazása az ifjú szobrász ígéretes tehetségének és mesteri felkészültségének nagyszerű példája. Mosonmagyaróvári tulajdonosa 1983-ban ajándékozta a Nemzeti Galériának./89/
Láng Lajos hagyatékából 1918-ban ugyancsak ajándékként került a Szépművészeti Múzeumba a Nymphával enyelgő Faun (1813) terrakotta szoborterve. A félig fekvő Faun jobbra hátradől, s annak derekát készül átkarolni. A Nympha mámorban tekint fel, haja lobogva száll, karjait felfelé tárja. A többszörösen ívelt, maszkkal díszített talapzaton: Zala Gy. 1893./90/
A Nemzeti Galéria raktárában található három-három kisméretű, álló női és férfi aktokat bizonyára allegorikus szoborterveknek szánta. A gipszöntvények a szobrász hagyatékából származnak. A szegénységgel küszködő Zala Györgynétől vásárolták 1955-ben darabonként 250 Ft-ért. Munkásságának ebbe a vonulatába kapcsolódott a Széchenyi fürdőben 1911-ben felállított Termékenység című zsáner szobra is.
Győzelem címmel is közölték az 1927. évi emlékmű pályázatra készült Lovas hősi emlék I. és II. című gipsz szobor vázlatait. A farkára és hátsó lábain támaszkodó, ágaskodó lovon ülő, ruhátlan férfi alak feltartott bal kezében kis koszorút fog. Arca, teste finoman mintázott, klasszicizáló. Németh Kálmán szobrász, a Szépművészeti Múzeum neves restaurátora fóti műterméből 1979-ben kerültek a gyűjteménybe./91/
Gyakori hosszabb idejű párizsi, müncheni útjain tanulmányozta a mértékadó elődöket, miközben ismerkedett a modernekkel is. Közülük különösen a francia és belga mestereket becsülte.
Az ő munkásságuk szellemének, plasztikai nyelvezetének beható ismerete szerencsésen ötvöződött szangvinikus, lobogó, teremtő alkotó egyéniségével a pályája kezdetén megalkotott első emlékművein az Aradi vértanúk és a budai Honvéd
-emlék dinamikus, erőteljes, a hazai gyakorlatban előzmény nélküli, újszerű kompozícióiban.
Műveivel egycsapásra beérkezett, kivívta és megalapozta a korban kialakuló, megfigyelhető műfaji szakosodásban szakmai rangját, várható megbízatásainak körét. Kortársai közül Jankovits Gyula, Kiss György és Tóth István az egyházi, templomi megbízatások, Damkó József, Bálint János, Telcs Ede, Margó Ede a zsánerszobrászat, Horvai János a Kossuth
-szobrok, Donáth Gyula a síremlékek, mások az érem- és plakettmintázás terén találtak leginkább megrendelőre.
A 90-es évek így aztán pályája legtermékenyebb, egyben legjobb szakasza. Ebben az időben alkotta eszményi portréit, tervezte meg élete főművét a Millenniumi
-emléket, született meg műtermében a bécsi Erzsébet-síremlék és az Andrássy-szobor.
A tágas, jobbára beépítetlen terekre állított emlékművei (Dísz tér, Andrássy út vége, az épülő új parlament környéke) merész, szabad, kompozíciói a keresett festőiség, a romantikus lendület, a barokk mozgalmasság jegyében kiállták az idő próbáját. A lépték, a térértelmezés és szervezés a beépítésekkel együtt is helyesnek bizonyult, illetve annak arányait alakította. lgy volt ez az eltávolított, áthelyezett művek esetében is.
A hősök téri hét lovas vezér, a harci szekerek ottani két-két óriás ménje, Andrássy Gyula kecses paripán ülő parlament előtti és hídapáti szobraival együtt tizenhárom lovas, illetve ló megmintázásával Zala műfaji teljesítménye egyedülálló. Különösképpen így van ez, ha a hét vezér egyéniséget sugalló, lazán fűzött csoportjának tagjait vizsgáljuk és Árpád természetes egyszerűséggel megfogalmazott fővezérségét, fenséges nyugalmát szemléljük, közben végig gondoljuk a megvalósítás szakmai kihívásait, kompozíciós nehézségeit.
A nemzetközi megmérettetésben elnyert pályázatok, kiállítások, az itthoni és külföldi elismerések, diplomák nem szédítették meg, nem tették kényelmessé, Önmagával és a művésztársakkal szembeni igényessége, elvárása, kiapadhatatlan munkakedve tovább erősödött. A rövid idő alatt megteremtett művész
-egzisztencia és széleskörű, aktív, szakmai, közéleti szerepvállalása ekkor teljesedett ki. A gazdagok körében oly divatos Stefánia úton megépíttette villáját és európai értelemben is tágas, szinte egyedülállóan hatalmas műtermét. Azt élettel sikerült megtöltenie. Számos fiatal és idősebb pályatársnak biztosított munkát. Ebben a periódusában jutott legközelebb a szecesszióhoz és a rodin-i gondolathoz. (Tanulmányfej, Blaha Lujza keze)
A modern plasztika leegyszerűsítő tendenciáiról azt tartotta, hogy ő tudja, hogyan és mit lehet például az ő munkáin leegyszerűsíteni. “Csakhogy kell, hogy annak a leegyszerűsítésnek is a tudás legyen az alapja, mert különben csak a tehetségtelenséget leplezné... Hadd forrjon a bor. Majd a jövő megmutatja mennyit értek!”/92/ Fennmaradt művei közül több friss vázlata megőrizte ilyen “egyszerűsítő” kísérleteit. A Tisza-szoborhoz tervezett Kubikus zárt, expresszív mintázású alakján, Deák Ferenc 1906-os márványportréján, az Erzsébet királyné pályázat néhány részletén jól megfigyelhető a sűrítés, a sommás formaadásra való törekvés és felületkezelés.
A századelő felfokozott politikai hangulata, háborús tragédiái, forradalmi viharai, gazdasági nehézségei az idősödő vezető művész alkotó kedvét nem csökkentették. Miközben az emberöltőre elhúzódó megbízatások, pályázatok (Millenniumi Emlékmű, Erzsébet
-szobor) kötötték az eredeti gondolat, téma és formanyelv következetes megtartására. Ferenc József álló alakjának kényszerű, kétszeri és József nádor síremlékének alcsuti, valamint később budavári újramintázását is méltó feladatnak tekintette.
Az első világháborút követő újabb emlékállítási hullám idején kapott feladatok teljesítése közben munkakedve változatlan. Előadásmódja szikárabbá, szárazabbá, kompozíciói zsúfoltabbá (Nemzeti megújhodás, Tisza
-szobor), szimbólumai erőltetetté váltak, kiüresedtek. Természetesen az új mozgalmak, formai újítások már a színre lépő újabb nemzedékre vártak. Mindez nem csökkenti az alkotó érett korának művészi, esztétikai értékeit. Zala György lázas alkotó vágya, a mesterség lankadatlan szeretetének szinte utolsó leheletéig tartó, kiapadhatatlan lendülete méltán állítható példának.



Zala György | lkmo@siol.net

Naspä na obsah | Spä na hlavné menu