Zala György


Prejsť na obsah

A munka éltette


Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletébe nehéz betekinteni. “... közéleti és művészeti jelentősége feltétlenül predesztinálja a véleményadásra, mert az amit mond, talán nem is pusztán az egyénnek, hanem az egész csoportosulásnak, társadalmi osztálynak és művészi gruppoknak meggyőződését foglalja magában. A hallgattassék meg a másik fél is elvénél fogva igen érdekes és fontos dokumentumok azok, amiket az ő szavai szolgáltatnak” – írta meg Fülöp Lajos./75/ A mindvégig, jórészt magányosan élő művész műtermébe Fülep Lajosnak csak második alkalommal sikerült a bejutás. Első ízben nem fogadhatta az Andrássy
-szobron és a millenáris emlékművön folyó munka miatt. A bezárt műterem előtt Gizella, a művész nővére, egy végtelenül kedves és egyszerű úrhölgy azt tanácsolta, hogy másnap egy negyedórával előbb csengessen be. A kis epizód jól jellemzi a megfeszített, a megrendelők állandó sürgetésével terhes munkatempót. Fennmaradt levelezése is a megbízatásokhoz, a különféle társadalmi kötelezettségekhez kapcsolódnak. Az OSZK kézirattár- és levéltárban őrzött “konvencionális levelei Gizellának” megsemmisültek. Szabadidejét gyakori utazásai, a kikocsikázás, a vadászat tölthette ki. Estéit, gyakran éjszakáit a Fészek klubban és az Országos Kaszinóban tölthette. Számos testület és szövetség tagja volt. Tóth István 1891-ben a Demokrata páholy tagjai közt említette.
A Nemzeti Szalonnak, a Magyar Vívókörnek, a Vakok egyletének, a Műbarátoknak, szamaritánus célra, az Országos Kaszinónak, a Park Klubnak, a Képzőművészek Kárpát Egyletének, a Kerti klubnak befizetett tagdíjak, támogatások egyben tanúskodnak a különféle szervezetek létéről is. Ezenkívül a Magyar Képzőművészek Egyesületének tagja és különböző tisztségviselője. A választmány 1893. április 8-án a művészeti szakbizottság szobrászati előadójának őt, a festészetinek Bihari Sándort választotta meg. Majd december 23-án az Eskü térnél és a Fővámháznál létesítendő Duna
-híd - a későbbi Erzsébet híd - nemzetközi pályázat zsűrijébe küldte ki. Még 1892 májusában Feszty Árpáddal az élen és Stróbl Alajossal megrendezték a budapesti művészek fényes ünnepségét közel száz művész részvételével. 1895. március 30-án résztvevője a Felvidéki Magyarok Kulturális Egyesülete Vigadó-beli estjének. Ugyanitt ő a rendezője az 1898. évi jubileumi sajtószabadság és Petőfi-ünnepségnek. 1899. október 24-én a szobrászati szakbizottság előadójává és Benkő Kálmán igazgató mellé a Társaság helyettes igazgatójává választották. 1902. március 27-én újból a szobrászati szakbizottság előadója. Az ülésen Lechner Ödönnel bejelentették, hogy elhagyták a Kossuth mauzóleum zsűriülését és a tagságról is lemondtak, mivel ott nem művészi szempontok szerint ítéltek. A kultuszminisztérium pályázatán hasonló okból K. Lippich Elekkel, Quittner Zsigmonddal emeltek szót Lechner Ödön védelmében. 1920. július 2-án az új társulati zsűribe választották ifj. Vastagh György oldalán, aki korábban az ő műtermében kezdte pályáját. Egy év múlva a megalakuló Turáni Szövetség elnökévé választotta. A Képzőművészeti Főiskola oktatási reformja és a Nemzeti Színház pályázatának ügyében - utóbbi esetében Lechner Ödönnel és Benczúr Gyulával - küldöttség tagjaként járt a kultuszminiszternél, illetve a belügyminiszternél. Érmet készített a “Nemzetközi Embervédelmi Kiállítás, Budapest 1926” alkalmával./76/ 1928-ban 70. születésnapja országos ünnepének elnöke Cholnoky Jenő geográfus, Balaton kutató egyetemi tanár volt. Számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát:
1884. Társulati díj
1887. Állami nagy aranyérem, Antwerpen
Első Osztályú Aranyérem
1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme
1900. Grand Prix, Párizs
1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje
1902. Aranyérem Torino, Nemzetközi Kiállításon
1904. A St. Louisi világkiállításon Grand Prix
1906. Nagydíj, Milánó, Nemzetközi Kiállítás
1907. Ráth
-díj
Pécsi Országos Kiállítás Oklevele
1909. Társulati díj
1916. Jubileumi Király
-díj
1924. Kormánytanácsosi cím
1929. Másodosztályú Magyar Érdemkereszt Csillaggal
1930. Magyar Tudományos Akadémia tagja
1931. Corvin
-lánc
1934. Greguss
-díj
Élete végéig megfeszítetten dolgozott. Azonban többször küszködött anyagi gondokkal. Gerő Ödön szerint nem tudott bánni a pénzzel. Az első világháború után műteremházát nem tudta fenntartani, kénytelen volt eladni. Ezután bérelte annak használatát. Tény, hogy 1934-ben a lapok arról írtak, hogy a szegénységgel viaskodó Zala a fővárosi önkormányzat támogatása nélkül nem képes fizetni a bérleti és fűtési díjat. 1933. április 16-án írták meg: “Megdöbbenéssel beszélik művészkörökben, hogy a magyar szobrászat nesztora és büszkesége, Zala György, aki húsvétkor tölti be 75. életévét, ez év május elsejétől kezdve kénytelen lesz feladni műtermét, mert annak bérét a mai körülmények között megfizetni nem tudja.”/77/ A kérdésre elmondta, hogy május elsején túl “nincs itt keresnivalóm. Addig ki kell költöznöm innen a munkáimmal, mert a 12.000 pengőről 8.000 pengőre “redukált” műterembért nem tudom megfizetni... A legnagyobb gondom, hogy nem tudom, hol helyezzem el munkáimnak ezt a sok és nagy gipszmodelljét.” “Csakugyan: egy kis múzeumra való anyag” – jegyezte meg a cikkíró miközben a párizsi Rodin
-múzeum példája lebegett szeme előtt.
A házvezetőnő így emlékezett: “Az utolsó délután
- hideg februári nap volt - sokáig ült magában, egyedül s kinézett az ablakon. Amikor kijött csak ennyit mondott: Hát mégsem itt fogok meghalni, el kell mennem... Láttam, hogy könny csillogott a szemében ... még a környékről is elköltözött, hogy ne kelljen látnia azt az épületet...”/78/ 1935. március 11-i keltezésű az elismervény, amelyet Zala György teljes könyvtári anyagának a Szépművészeti Múzeum számára történő megvételéről Petrovics Elek írt alá. Ez is kevés volt.
A tulajdonos, Horváth Ákos felajánlotta, ha megfelelő telket kap cserébe a fővárostól, átadja a műtermet... Az ajánlatot elutasították, később aztán 1941-ben sajnos a műtermet lebontották, helyére bérvillát építettek.
Zala Györgyöt 1937 áprilisában Damjanich utcai lakásából szállították a Pajor Szanatóriumba. Influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult. Vérátömlesztés után néhány hétre javult az állapota. Júniusban már felkelt, sétákat tett.
“Nem akarok még meghalni
- mondogatta - nekem még sok dolgom van, szeretnék szobrokat alkotni.” Július 31-én hajnalban aztán többszöri gyomorvérzés után meghalt. A szanatórium halottas szobájában Márton Ferenc festőművész rajzvázlatot, egykori tanítványa Siklódy Lőrinc pedig halotti maszkot készített az elhunytról. A részvét óriási volt ... Augusztus 3-án a nemzet nagy halottjaként az Iparművészeti Múzeum drapériával díszített nagycsarnokában ravatalozták fel. A Munkácsy lepellel letakart koporsója mellett Herczeg Ferenc, Dohnányi Ernő, földije, Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Istók János szobrászok, a portrészobrát (1922) mintázó tanítványa Zsákodi-Csiszér János álltak. Hóman Bálint távollétében Szily Kálmán államtitkár búcsúztatta. A Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármestere által a Kerepesi temetőben felajánlott díszsír helyen nyugszik Munkácsy Mihály és Laborfalvi Róza sírhelye közelében. 1968. óta Ligeti Miklós egyszerű síremléke jelöli a 34. parcella 1. sorában a 48. számú sírhalmot. A 2,80 m, a változó magasságú függőleges zsaluzott nyersbeton párhuzamosokra függesztett kör alakú bronz plaketten fiatal nő és férfi alak között Aphrodite szobormása. A sírkartonon a sírgondozás, hozzátartozó neve, címe, telefonrovat üres... Sírját benőtte a borostyán...
A kormányzó nevében küldött gyásztávirat miatt említették először özvegyét./79/ Sajnos a család irataira eddig nem sikerült rátalálni. Házasságkötésének körülményeit nem ismerjük. Feltehetően Gizella halála után keresett társat az idősödő fivér, Zala György. A nála huszonnégy évvel fiatalabb asszony Zomboron szülte első házasságából 1901-ben és 1903-ban leányait. Innen költözhettek a fővárosba és kerültek kapcsolatba a művésszel. A Széchenyi
-könyvtárban őrzik az özvegy gyászjelentését. Ebből megtudhatjuk, hogy az életének 80. életévében hosszas és türelmesen viselt szenvedés után elhunyt Zala Györgyné Klug Klotild néhai Zala György szobrászművész özvegyét, 1962. október 27. napján a Farkasréti temetőben az evangélikus egyház szertartása szerint temették el. Ezen utódainak leányait: Virágh Gáborné Kecskeméthy Erzsébetet, Kecskeméthy Klotildot és vejét: Virágh Gábort (elhunytak), unokáját: Paller Ferencnét (USA), dédunokáját: Szerényi Katika (USA) tüntették fel./80/



Zala György | lkmo@siol.net

Naspäť na obsah | Späť na hlavné menu