Zala György


Prejsť na obsah

A nagy vetélytársak



Zala György és kiváló kortársai
- Stróbl Alajos, Fadrusz János - a távolodó 19. sz. megkésett tanúi, avatott krónikásai. Munkásságuk legfőbb érdeme - szerény előzmények után - a nemzeti szobrászat megteremtése. “... a negyvenes évekig csak művészekről lehetett beszélni magyar földön, de magyar művészetről nem.”/81/ Történelmi küldetésük a nemzet históriai emlékezetének plasztikai megfogalmazása. Egyaránt vállalták és erősen vallották magyarságukat. Különböző neveltetésük, alkatuk, vérmérsékletük, közös iskoláztatásuk, akadémiai mestereik ellenére szerencsére műveikben jól érvényesül. A megrendelők, a mecénások legtöbbször szinte bénító részletességű és szigorú elvárásai közepette egyéni látás- és kifejezésmódjuknak, habitusuknak megfelelő formanyelvet alakítottak ki. Erről, a szinte egyidőben mintázott Strobl Alajos várbeli Szent István-, Fadrusz János a kolozsvári Mátyás- és a sajnos lebontott Andrássy-lovas szobrok összevetése, de a szegedi Széchenyi térre állított emlékműveik elemzése során is meggyőződhetünk és a Kúria épületének plasztikái is nagyszerű példái a tehetség, a kvalitás megnyilvánulásának.
“Mit tart Zaláról?” – kérdezte Fülöp Lajos “Elismerem, hogy ő művész ... és ő is elismeri, hogy én művész vagyok. Én elismerem azt is, hogy tehetsége van, de megkövetelem, hogy ő is tehetségesnek tartson engem. Igen, ő csinál szép dolgokat ... az utókor majd ítélkezni fog rólam is, róla is. Az utókor majd igazságos lesz és elsimítja a félreértéseket.”
- mondta Stróbl Alajos./82/
Ilyenek pedig adódtak a megbízatásokért folyó pályázati verseny közepette. Voltak, akik ezt még fokozták is. Zala Foerk Ernőhöz írta 1907. február 3-án: “Látod engem is leszállított és Stróbllal bosszantani akart egy fekete májú ember. Már meg is tudtam, hogy ki volt. Vissza fogom fizetni kamatostul, leszek még olyan ember.”
A Képzőművészeti Társaság 1893. május 19-i ülésén az igazgatói beszámolóban bejelentették, hogy Stróbl Alajos Arany János szobrának felavatása és május 21-én Zala budai Honvédemlékének leleplezése után a Társulat családias banketten óhajtja megünnepelni a két művészt.
1895 februárjában Stróbl Alajossal közösen zsűrizték az Országház Építési Bizottság felkérésére a lépcsőházban felállításra került szobrokat.
A millenniumi kiállítás kézírásos programvázlata azzal kezdődött, hogy az 1896. május 2-án megnyitandó kiállításon a Zala és Schickedanz emlékmű 1/8-as mintáját, Árpád lovas szobrát, a Gábor arkangyalt, Stróbl Alajos Szent István szobrát mutatják be. Fadrusz Jánossal együtt vettek részt a felvonulás látványtervének elkészítésében.
Elek Artúrnak 1916. április 16-án a következőket írta Zala György: “Én hittel dolgozom és ha munkám eredményével a nagyközönség elé állok meggyőződésem szerint teljesítettem kötelességemet... Már több éve, ha a Képzőművészeti Társulat kiállításán bármit is kiállítok, a legmélyebben nem is műbírálatban ... van részem a sajtó részéről. Az igazságos kritika mindig tanulságos és jogos, meg jóindulatú. Szívesen veszem, mivel belőle okulok, merthogy az ember holtig tanul... Kérem méltóságodat szemlélje meg a mostani tárlatomon lévő történelmi dombormunkáimat (Mátyás tudósai és művészei között, Az egri nők, Dugovics Titusz a belgrádi csatában Sz.) és legyen kegyes értesíteni véleményéről. A magyar nemzetnek készülő egy nagy emlékéről van szó, talán még sem való annak teljesen a sárba tiprása már csak a közre való tekintetből sem.” (eredeti levél!)/83/
A korán elhunyt nagy vetélytárs, Fadrusz János emberségének, művészi alázatának, igazságszeretetének meggyőző szép példái a következő levél részletek.
“Igaz, hogy Zala egy nem mindennapi szerencsét talált, de az is igaz ám, hogy a szerencse sem talál minden nap egy Zalát. Büszke lehet hazánk e két szobrászára. Zala meg Stróbl, és ha az emberek azt firtatják mindig, hogy melyik nagyobb, Zala vagy Stróbl, akkor eszembe jut Goethe egy mondása, amint a németek azon civakodnak, hogy melyik nagyobb Schiller vagy Goethe. Azt mondta hogy: Legyenek boldogok, hogy van nekik egy ilyen pár, mint mi.” (Thaly Kálmánnak)/84/
Az igazságtalan kritika durva támadásai ellen vette védelmébe Zala művészetét, Stróbl származását:
“Nos pedig ha Zala soha egyebet nem csinált volna, mint az Aradi emléket, azért is megérdemli azt, hogy te őt a lelki felindulás egy pillanatában a te borzasztó tolladdal a nemzet színe előtt meg ne bélyegezd. És pedig megtetted, és ezért mondtam, hogy nincs igazad.”/85/
Az is tény, hogy a korán elhunyt Fadruszt jelentkezése első percétől Zala és Stróbl is támogatta. 1893-ban a Mátyás
-lovas szobor zsűribizottságának mindketten tagjai voltak. Korábban, 1888-ban Zala Györgyöt bízták meg Mátyás király szülőházára szánt emléktábla szobordíszének elkészítésével. 1889. március 27-én, Mátyás születésnapján avatták fel az emléktáblát.
A Képzőművészeti Társaság 1921. november 2-i ülésén Zala szóvá tette Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia
-szobrának lerombolását, és indítványozta, hogy a Társulat többnyelvű tiltakozását küldjék meg “a művelt nemzetek művészegyesületeinek, a Népszövetségnek és a diplomácia tagjainak.”/86/
A második vonalbeli művésztársak közül azonban többen nehezen viselték el Stróbl és Zala sikereit. Róna regényes önéletírásában elmeséli az alábbi történetet: “A kávéházban Donáth vitte a szót. Mindenki ott volt Stróbl kivételével, aki sohase járt közibénk ... Most Zalához fordulva kiabálni kezdett.
- Te csak ne beszélj! Te és a kebelellenséged, a Stróbl, ti vagytok az igaziak! Ti mindig az asszonyok szoknyája mögé bújtok s mindent fel akartok falni... Ti ketten összetartotok a többiekkel szemben, de egymást megölnétek mind a ketten!...
- Szaladj pajtikám, mert az a tót, a Stróbl elcsípi orrod elől a megbízást!
- Megint szamárságokat beszélsz, te “száj-szobrász”! Ugyan mit csináltál te, hogy folyton hencegsz?...
- Nem sokat, az igaz ... De ha egyszer kijövök azzal a sok munkámmal, ami otthon van, akkor elbújhattok valamennyien.
- Ezeket a szobrokat még senki sem látta, valószínűen te sem - mondotta Zala nevetve.”/87/
Az idézett kötet és benne a párbeszéd még 1929-ben megjelent. lgy hangnemét közel hitelesnek, legalábbis jellemzőnek tekinthetjük. Az élénk kávéházi életet mindenképpen. Zala elsősorban a Kaszinót és a Fészek klubot látogatta. Talán a neki tulajdonított gőgös, lekicsinylő hangnem egyik valószínű forrását, a kicsinyes szakmai féltékenységet is bemutatja. Róna említett művében olvashatunk arról is, miként mondott le az ugyancsak sértődött Róna javára a gödöllői Erzsébet királyné szobráról.
A megbízatásokért folyó pályázati küzdelem változó eredményei közül talán legjellemzőbb az Erzsébet királyné
-pályázat, amelyen mindhárman többször és több módon voltak érintettek. Végül az ötödik zsűrizésében Stróbl is közreműködött, amelyen Zala végképp elnyerte a megbízatást. Az Arany-pályázatból pedig Stróbl került ki két ízben is győztesen. Míg Ferenc József portré pályázatának zsűrijében Zala is ott volt.
A millecentenáriumi év kiemelkedő, Európára szóló, látványos és tanulságos eseménye lehetett volna egy nagyszabású, a három vezető mester életművéből a Műcsarnokban
- egykori sikereik színhelyén - megrendezett kiállítás. Segített volna tisztázni az életükben természetes, azóta elfogult híveik által felnagyított, kiragadott, eltorzított, esetenként elhallgatott vitáikat, ellentéteiket, s talán leghelyesebben szólva, emberi-szakmai kapcsolataikat.



Zala György | lkmo@siol.net

Naspäť na obsah | Späť na hlavné menu