Zala György


Prejsť na obsah

Gróf Andrássy Gyula lovasszobra


Az átmeneti sikertelenségek nem szegték kedvét művészünknek, a vehemens, erőteljes, nagy munkabírású alkotónak. Új nagyszabású feladatok sorozata várt rá, hiszen például 1894-ben a magyar nemzeti szobrászat három nagyszerű művére adtak megbízást.
Három kiváló tehetség Stróbl Alajos Szent István, Fadrusz János a Mátyás-szobor és Zala György pedig idős gróf Andrássy Gyula miniszterelnök monumentális lovas szobrának megmintázásához szinte egyidőben foghatott hozzá.
Andrássy Gyula 1890. február 18-án bekövetkezett halála után a kormány törvényjavaslatban foglalkozott a neves politikus emlékének megörökítésével. lgy már az 1890. évi III. tc. szellemében július 16-án gr. Szapáry Gyula miniszterelnökkel az élén emlékbizottság alakult. Az alábbi kérdésekben kellett dönteni: hol állítsák fel, hogyan ábrázolják polgári viseletben, vagy honvédtábornoki egyenruhában, álló vagy lovas szobor legyen-e.
Természetesen ezúttal is elsőnek a jogos büszkeséggel emlegetett, lázas tempóban épülő Andrássy sugárút vége, a városligeti úttorkolat kínálkozott. Akadtak akik a várban a Hentzi-szobor helyén látták volna szívesen. A gróf által életre hívott, a főváros arculatának alakításában meghatározó szerepet vállaló Közmunkatanács elnöke, báró Podmaniczky Frigyes a szoborbizottság elnöke az új Országház előtti teret javasolta. Érthetően felértékelődött a főváros új, épülő ékességének környéke. Többen azonban féltették, hogy a díszes épület hatalmas tömege elnyomja a szobor érvényesülését.
Vajda János költő is megszólalt a szobor ügyében. Cikkében amellett érvelt, hogy szalonruhában mint diplomatát ábrázolják a nemzetközi hírű és becsült politikust.
Ilyen előkészítés után 1891 novemberében meghatározták a pályázati feltételeket, a díjakat, a meghívandók körét köztük három különböző nemzetiségű, külföldi neves szobrászt, a bírálóbizottság összetételét. Majd azután 1892. július 18-án közzétették a pályázati felhívást. 1893. október 1-ig Zala György, Stróbl Alajos, Róna József, Kiss György, Szécsi Antal, a Berlinben élő Klein Miksa mellett a milánói Emilio Bisi, a francia Mercier, a berlini Gustáv Eberlein, továbbá egy krakkói és egy amszterdami művész küldte be pályaművét.
Tíz nap múlva döntött a zsűri, amelynek a bécsi kötődés jegyében tagja volt Kaspar Zumbusch akadémiai tanár is. Egyhangú határozattal Zalának ítélték az első díjat, a velejáró hatezer forinttal, második Gustáv Eberlein, harmadik Stróbl Alajos lett. Az ő terve az Országházhoz igazodva neogótikus stílusban készült. Külön díjjal jutalmazták Róna József művét. A beérkezett terveket a közkívánattal szemben csak a zsűrizés után mutatták be a közönségnek.
Zalát évek óta foglalkoztatta a szobor gondolata. Az igényes tervhez a városligeti cirkusz fiatal igazgatója vállalata a modell fáradtságos szerepét. A politikus koronázási díszöltözetében ült több napig az eredeti díszszerszámot és 17. századi díszes nyeregtakarót viselő paripán.
A művész személyesen is ismerte a miniszterelnököt. lgy a portréhűség nem okozott gondot. Sőt az özvegy, Kendeffy Katinka grófnő elhalt férje legjobb képmásának tartotta a fedetlen fővel, elgondolkodó arckifejezéssel, póz nélkül megmintázott szobrot.
“Ha nem a megbízók ötlete volt a lovasság, akkor csak a művészi virtuskodás vihette Zalát erre a gondolatra, mert erős ember ő, aki szeret birkózni a nehézségekkel, a küzdelem nyomai mindig sajátosszerűen érdekes zamatot adnak az ő szobrainak... A most leleplezés előtt álló Andrássy
-szobornak van valami barokk vonása, mintha a súlyos és sehogy sem egyensúlyozható tömegeket a mozdulat diszkrét izgalmasságával próbálta volna egységbe hozni.”/24/
Az Andrássy út végére szánt nyertes terv építészeti részét Schickedanz Albert készítette. Hatalmas korinthoszi oszlopokkal övezett, fedetlen, íves csarnoktér középpontjában állt a szobor.
A tizennégy méter teljes magasságú, impozáns emlékmű talapzatán elöl a magyar címer (az eredeti tervben az Andrássy
-család címere) és pálmaággal körülvett dísztábla volt, rajta vésett felirattal. Két oldalán pedig két méter magas, hat méter hetven centiméter hosszú, egy méter mélységű, életnagyságú alakokkal mintázott domborműveket építettek be. A két jelenet Andrássy politikai működésének két legfontosabb eseményét, a berlini kongresszust (bal oldal) és az 1867. évi koronázást (jobb oldal) örökítette meg. A domborművek elkészítésében Gách István is segédkezett.
A kongresszus domborművén a portréhűséggel megmintázott húsz diplomata két főszereplője a középpontban ülő Bismarck és a vele szemben álló, a térképet magyarázó Andrássy gróf. Az alkotó felhasználta Anton Werner német festőnek a berlini városházán lévő történelmi festményét.
Az igazi bravúr azonban Ferenc József koronázása harmincöt résztvevőjének, a Mátyás-templom belsejének, bonyolult téri rendjének, mély perspektívájának megoldása volt. Középpontjában Simor hercegprímás és Andrássy helyezte a koronát az uralkodó fejére.
“Nagyon nehéz egy ilyen barokk domborműbe a perspektivikus rajzot belevinni, hogy minden oldalról meglegyen a kellő hatás... – jegyezte le az alkotó szavait Fülep Lajos - A királynét (oldalán Deák Ferenc) a perspektíva kedvéért például beljebb kellett tolnom, hogy bejöjjön a rajzba. Ő az összekötő az egész kint lévő és a háttérbe mélyedt alakok között”./25/ A hat és fél méter magas, oraviczai fehér márvány talapzatot Foerk Ernő tervezte. Az alkotó 1901. augusztus 27-én kelt levelében a nagy bizottság szeptember 6-i műteremlátogatása idejére a tervek megküldését és a tartalom kiszámítását kérte tőle. Utóbbi bizonyára a domborművek elhelyezésére vonatkozott.
A Közmunkatanács újabb állásfoglalása után közben végleg eldőlt, hogy a szobor a parlament déli szárnya elé kerül. Zala a főhomlokzat előtt, a jobb oldali szökőkút helyére szerette volna felállítani, szemben a vértanú, Batthyány Lajos lovas szobra társaságában. A méretarányos deszka makettekkel végzett helyszíni kísérleteket fényképfelvételek őrizték meg.
1901 tavaszán a Műcsarnok tavaszi tárlatára ellátogató király megkérdezte Zalától, hogy az Andrássy
-szobor elkészült-e már. “Igen, felség, a modellje már kész, s magát a szobrot a parlamenti palota előtt állítják fel” - felelte a szobrász “Jó helye lesz ott?” “Igen, a palota déli homlokzata elé kerül.”
Szeptember 6-án aztán Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula közoktatásügyi, Darányi Ignác földművelésügyi miniszterek, báró Podmaniczky Frigyes, Márkus József főpolgármester, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár és gróf Klebelsberg Kunó miniszteri fogalmazó, jegyző már az életnagyságú szobrot tekinthette meg. A jószemű fotográfus szemléletes felvételsorozata révén szinte eleven részesei lehetünk a bizottsági szemlének./26/
A Róna-féle hazai ércöntöde kedvezőbb ajánlatával nyerte el a berlini Gladenbeck cég elől a munkát. A háromszoros életnagyságú szobor megöntése komoly műszaki
-technikai feladat lehetett. A két lábán álló ló statikai megoldása adta a bronzöntés igazi nehézségét. Acélrudakkal is megerősítették.
Sikerült tehát a művésznek az 1894. április 28-án megkötött szerződésben előírt három éven belül teljesíteni a nagyszabású feladatot. A kész szobor 1895. március 5-től egy föléje emelt faház védelmében várta az avatást.
A leleplezésre aztán 1906. december 6-án, vasárnap került sor a hazai közélet és a nemzetközi diplomáciai képviseletek jelenlétében. Köztük volt gróf Wedel német, Rex szász, Vuics szerb, Lakováry román, Li-Ching Mai kínai, Nishi japán és Francis Ch. S. USA nagykövet, a horvát bán és a fiumei kormányzó. Ünnepi beszédet Széll Kálmán miniszterelnök mondott, majd a király emlékezett meg nagy elismeréssel az elhunytról: ”... e kiváló férfiút, aki úgy Magyarország politikai életének, valamint a monarchia külügyi politikájának ma fennálló új alapját megteremtette, a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni.”/27/
A király az alkotóval körüljárta és közben elismerő szavakkal dicsérte a szobrot. Zala kevés számú vert érmeinek egyikén megörökítette az eseményt. Ezen Andrássy Gyula tábornoki egyenruhás arcképe látható. Hátoldalán “Szoboremlékének lepelhullása alkalmával 1906 felirattal./28/
Vaszilievits János alpolgármester vette át megőrzésre az emléket: “... s aki a főváros felvirágoztatásában jelképét látta az ország felvirágzásának és aki lángelméjének teremtő erejével a magyar fővárost a világvárosok sorába emelte, gróf Andrássy Gyulának emlékét, mely örök ércbe öntve előttünk áll, mindenkor hálás kegyelettel fogjuk őrizni s ahányszor rápillantunk, mindannyiszor fel fog szállni lelkünkből az imaszerű fohász: “Fény nevére, áldás emlékére.”
A sors azonban nem így akarta. Túlélte ugyan a világháborúk pusztítását az ostrom után azonban 1945 decemberében az első ideiglenes Duna-híd, a Kossuth-híd megépítése közben a feljáró kialakításánál útban volt
- a politika útjában is állhatott - ezért lebontották. 1950-ig őrizték, majd beolvasztották. Talán, ha az avatásnál jelen voltak utódai nemzetközi összefogással beváltanák az ígéreteket, a főváros száz év után újra egy szép szoborral gazdagodhatna.



Zala György | lkmo@siol.net

Naspäť na obsah | Späť na hlavné menu