Zala György


Prejsť na obsah

Habsburgok szobrai


A két szomszédos nép közös történelmének szereplői, uralkodói, politikusai Zala munkásságában is jelentős szerepet kaptak. A 19. századig uralkodott tizenhat Habsburg
-király és egy királynő közül talán csak Mária Terézia császárné, Csehország és Magyarország királynője részesült általános tiszteletben és szeretetben. aki Ferenc császár feleségeként tizenhat gyermeket szült. Uralkodói jelmondata: Igazságosan és kegyesen. A felvilágosult abszolutizmus szellemében a kínvallatás eltörlése, az ipar és a manufaktúrák fejlesztése az állam tekintélyének és szuverenitásának megalapozása a katolikus egyházzal szemben, a körzeti közigazgatás kiépítése, az oktatásügy korszerűsítése, az ünnepek számának csökkentése fűződik a nevéhez.
A millenniumi emlékműre állított szoboralakját Zala György 1907-ben kezdte mintázni. Az erősen fűzött, karcsú derékkal álló fiatal nőalakot palásttal, fedetlen vállal és felső mellrésszel, méltóságteljes, enyhén emelt fővel, befelé tekintő jóságos, szigorú arccal örökítette meg. A korábbi allegorikus szoborvázlatok és az 1902. évi első Erzsébet
-pályázat álló alakja tekinthető előtanulmánynak. Felállítása után lábai alá a pozsonyi országgyűlés domborműve került, amelyen “Vitam et sanguinem!” felkiáltással a magyar rendek megmentik Mária Terézia országát jelenetét mintázta meg.
József nádor családjának tagjairól több szobrot rendeltek a művésznél. 1796-ban a rendek az ifjú herceget az ország nádorává választották. Ezután ötven évig állt a belügyi igazgatás élén. 1838-ban a pesti árvíz alkalmával sokat tett a köznyomor, az éhezés enyhítéséért. Közreműködött a Nemzeti Múzeum alapításában, az ipartanoda műegyetemmé fejlesztésében. Alcsuti birtokát mintagazdasággá fejlesztette. A kastély kápolnájába szánt fogadalmi szobrának és unokája, a főhercegi pár legidősebb leányának, Mária Dorottya főhercegnő mellszobrának elkészítésére Zala Györgyöt még 1884-ben felkérte Klotild főhercegasszony. Az ifjú hercegnő két alkalommal is a budai hercegi palotában ült modellt. Az országos kiállításon a királyi pár nagy elismeréssel szólt a szoborról. A művészt meghívták Alcsutra, hogy a helyszínen készítsen tervrajzot. A nádor fogadalmi szobrát térdelő helyzetben a Szent István
-rend díszruhájában örökítette meg az alkotó. Bal kezében forgós kucsmát tartott, jobbjával áldólag intett a családi címerre, az ég áldását kérve az utódaira. A carrarai fehér márványból készült szobrot 1887 karácsonya előtt állították fel a kápolnában. Sajnos a II. világháború során az alcsuti kastély és kápolna a szobrokkal együtt elpusztult.
Szerencsére a budai Várpalota Zsigmond kápolnája az ostrom idején épségben megmaradt. Itt alakították ki Mária Terézia idején a Habsburg nádori Kriptát, a Magyar Nemzeti Galéria mai, központi épülete alatt. A kripta legbelső termében látható József nádor kétszeres nagyságú szobra. A közel azonos térdeplő testhelyzetben mintázott szobor eltérő megoldásai közül itt a családi címert felváltó korona tűnik fel leginkább. A kéztartás így talán a korona iránt érzett elérhetetlen vágyat jelképezné? A déli fal mentén József Károlyt és menyét Klotildot közös síremlékükön halotti maszkjuk alapján mintázta fehér márvány domborműbe az idős Zala György. Nagy lelkesedéssel számolt be 70. születésnapján a művész a Nemzeti Újság tudósítójának, hogy jövő évre ezzel a művével is elkészül./44/
Azonban
- érthetően - elsősorban a császári-királyi pár mintázását bízták a kor immár vezető művészére. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében.
A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt - első, majd többszöri műtermi modellülés után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára. Előzetes anatómiai tanulmányokat Fírmisch József keresett modellről készített.
Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A gyönyörű királyné, Erzsébet mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. Gazdag fonatokba rendezett dús hajára csipkefinomságú koronaszerű fejdísz szorítja a leomló fátylat. A kartőnél egyenes vonalban záródó magyaros ruha dereka karcsúra fűzött. Gazdag redőzete, a mellrészt díszítő gyöngysor kifejező ritmusa és a nyakat övező ékköves diadém mintázása során a márvány anyag lehetőségét szinte végsőkig kihasználta. A szobor 1953. október 12-én az Állami Operaházból került a Szépművészeti Múzeumba. /66/Bizonyára a városligeti Park Klub számára megrendelt kettős portrénak szánta a mester. A fényes elit klub emeleti dísztermében felállított szobrok avatásán Vaszary Kolos hercegprímás, Apponyi Albert gróf, Jókai Mór és Széll Kálmán mondott ünnepi beszédet a kétezer meghívott előtt. Készült portré az Akadémia, az Opera számára is. De a Nyugati pályaudvar királyi várója, fogadója részére is Zala György mintázta meg az uralkodót. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Kisméretű sokszorosított másolataikat a kor szokása szerint értékesítették.
Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány
- illetve bronzmásolatát. Pompás ünnepségen, 1903. május 24-én Herczeg Ferenc beszédével avatták fel a Bauer Antalné által Fejér megyének ajándékozott fehérmárvány Erzsébet-szobrot Cecén (építész Tőry Emil). Az eseményre Székesfehérvárról különvonat érkezett a főispánnal és kíséretével. A honvéd zenekar eljátszotta a királyné által kedvelt, a Lehullott a rezgőnyárfa ezüst színű levele című dalt. A szobor sorsa ismeretlen.
1901. január 12-én Triscornia Paolo di Ferd-nek, Carrarába a Magyar Ipari és Kereskedelmi bank utalt át 3.800 koronát a király és királyné mellszobrának márványba faragásáért. Február 23-án Somogy megye pénztárából fedezték a Kaposváron felállított - hosszú lappangás után legújabban előkerült - szoborpár költségét. A budapesti Geológiai intézetnek gipszszobrokra tellett. Arad városban a királynét ábrázoló szobrot a vármegyeház kertjében állították fel. Rendelt szobrokat a MÁV. Budapest
-balparti (1902) és a Kolozsvári üzemvezetőség (1905). A király szobrát felállították Kismartonban, Királyhidán, Bruckban. A szobrokat jórészt eltávolították, sorsuk ismeretlen./45/
Veszprém városában 1989-ben az Erzsébet-sétányra állították vissza, majd 1991-ben a Megyeháza-térre helyezték át Erzsébet királyné szobrát.
1854. április 27-én I. Ferenc József Ausztria, császára vette feleségül első unokatestvérét, Erzsébet Amalie Eugenie bajor hercegnőt. 1867. június 8-án a budai Mátyás templomban lezajlott koronázás alkalmával Szent István koronáját Ferenc József fejére helyezték, majd Erzsébet jobb válla fölé tartották. Az eseményt Zala két ízben is reliefbe foglalta. Sajnos az Andrássy szobor eltávolított domborművéről csak fennmaradt képek és a millenniumi változat Sülysápon őrzött eredetije alapján kísérhetjük nyomon a kompozíciók jellegzetes, erősen eltérő felfogását, megoldását.
A nemzet a gödöllői Grassalkovich
-kastélyt adományozta a királyi párnak nászajándékként. A szépséges és különc királyné ide fűződő vonzódásának - mintegy hét évet töltött itt - számos jelét adta. Magyaros koronázási viselete, jótékonykodása, kedvelt időtöltése, a lovaglás egyaránt növelte népszerűségét. De az első gyermek, Zsófia korai, aztán Rudolf trónörökös tragikus halála, a tragédia, a gyász, a boldogtalanság is erősítette az elfogadást. A királyné számos művészi ábrázolása közül kiemelkedik Benczúr Gyula két festménye.
A hálás magyarok körében egyre kedveltebb, közszeretetnek örvendő, tragikus sorsú, élete végén meghasonlott, Hohenembs álnéven utazó Erzsébetet 1898. szeptember 10-én Genfben egy anarchista meggyilkolta. A szeretettől övezett királyné kultusza ekkor izzott fel igazán. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága már másnap rendkívüli közgyűlést tartott: “Mély gyász borult hazánkra és a nemzetre!...” Indítványozta, hogy: “méltóztassék a székesfőváros lakosságát felkérni, hogy házait gyászlobogókkal lássa el s azokat 30 napon át kitűzve tartsa.”/46/
A hála és a kegyelet kifejezésére szinte azonnal gróf Teleki Sándorné és Jókai Mór Erzsébet királyné alapítvány létrehozását kezdeményezte. Emich Gusztávné indítványozta, hogy koporsójára érc
-emlékkoszorút helyezzenek el. Az udvari kötöttség ellenére a küldöttség elérte Ferenc József beleegyezését. Miután a király megtekintette a Zala György által készített mintát hozzájárult, hogy hitvese és Rudolf trónörökös koporsója közé Erzsébet-emlékművet emeljenek. A művész a jóváhagyott 3 méter magas tervezeten Mater Dolorosa alakját a király akarata szerint vigasztalóan kiterjesztett karral állította az elhunyt királyné kedvenc virágaiból - vadrózsa, ibolya, szegfű, rózsa, mályva, margaréta, krizantém - font hatalmas, két méter átmérőjű koszorúval övezett oltáron magasodó kereszt mögé. A kereszten töviskoszorú. A koszorú szalagjaira Jókai írt emléksorokat. A főhelyen ez állt: “A magyar haza lányai a magyar haza édesanyjának.” Az előtérben angyalok vállán nyugvó imazsámoly mögött az oltárba falazták az alapítók pergamenre írt névsorát: “Áldott legyen Erzsébet királyné emléke... A kegyetlen sors elvette őt tőlünk, és mi ezzel az emlékművel adózunk Neki... Az Erzsébet-emléket tervezte és készítette Zala György szobrász Budapest székes fővárosban.”/47/
Az Erzsébet
-emlékművet Bécsben a kapucinusok sírboltjában 1900. augusztus 25-én Vaszary Kolos bíboros hercegprímás szentelte fel Széll Kálmán miniszterelnök és a hölgybizottság meghívott harminc tagja jelenlétében. A tudósítások beszámoltak róla, hogy “az emléket tervező művész, Zala György tudásának, temperamentumának egész erejével igazán mesteri munkát alkotott.” Maga a király is többször megtekintette és nagy elismeréssel nyilatkozott a készülő műről. “A császárvárosban felállított első nagyobb szabású magyar művészi munka, fennen hirdeti ott a nemzet törhetetlen hűségét és rajongó hálás szeretetét dicsőült királynénk iránt.”
A szoborállítására szánt összegből fennmaradt ötvenezer koronát a jótékony célú alapítvány a “Tüdővészesek szanatóriuma” javára fordította.
Ferenc József halála után 1916-ban az emlékszobor helyére a császár szarkofágját állították. A szobor sorsa ismeretlen
1898. október 4-én a vallás- és közoktatási miniszter a királyné emlékének évenkénti iskolai megünneplését rendelte el.
“Ha sírja Bécsben van, szobra legyen Budapesten, abban a városban, amelyet annyira szeretett”, született meg az elhatározás, amelyet törvénybe is iktattak. Az október 12-én kihirdetett XXX. törvénycikk rendelkezése így szólt: “...a megdicsőülthöz méltó emlék
- az önként megindult országos adakozás útján begyülő összegek felhasználásával - állíttassék fel az ország fővárosában...”/48/
Egy év alatt több mint másfélmillió koronát adott össze a nemzet!
1900. január 18-án 36 tagú szoborbizottság alakult, amely a Szent György térre szánt szobor miatt a király jóváhagyásával az egyik legszebb klasszicista épület, a miniszterelnöki palota lebontásáról határozott. Ez szerencsére meghiúsult. De az 1900. február 24-én kiírt, 1902. január 22-ig meghosszabbított pályázaton induló művészeket is érthetően szélsőséges, soha nem látott monumentális architektúrájú, csarnokokkal, oszlopokkal, lépcsőkkel, sok szoborcsoporttal gazdag pazarló tervek készítésére ösztönözte a felbecsülhetetlen mennyiségű pénz: Szinte kerékkötőjévé vált: “...egy törékeny, finom női alak művészi megörökítésére ekkora pénzösszegen szinte lehetetlen vállalni s ennélfogva az emlékmű szinte a városrendezés arányait kezdte ölteni...” A 12 tagú bírálóbizottság Ráth György elnökletével 1902. február 8-án a Műcsarnokban megtekintette a 18 pályaművet. Kivitelezésre egyiket sem találta alkalmasnak. Döntése szerint: 1. Zala György szobrász, Jámbor Zoltán és Bálint Lajos építészek (10 szavazat), 2. Stróbl Alajos, 3. Telcs Ede, 4. Fadrusz János. A Hét kritikusa Zala és Stróbl
- a vár oldalába szánt - tervét egyaránt dicsérte. Zala álló, a trónról lelépő királynéja korona, palást és póz nélkül, “igazi egyszerűségében, amint szóba áll a parasztokkal és elvegyül a városi nép között.” A zsűri kiemelte az építészeti terv egyszerű monumentalitását, harmóniáját. Az 1902. évi torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon aranyérmet (Diplome d’honneur) kapott Zala, Bálint és Jámbor az Erzsébet-emlékterv kiállított munkájáért. A pályázat költsége meghaladta a 80 ezer koronát.
A még azév májusában meghirdetett új pályázat zsűrijében a párizsi Bartholdy, a brüsszeli Van der Stappen, a berlini Bruns Schmidt mellett a hazai Stróbl Alajos, Kallos Ede és a festő, Lotz Károly vett részt. Nyolc ülésén végül két csoportba sorolta az elfogadott terveket. Zala tervét a Műcsarnok X. termében mutatták be. Az első csoport betűrendben 1. Márton Lajos, 2. Margó Ede, 3. Telcs Ede, 4. Zala György. Fadruszt és Rónát a II. csoportba sorolták. Elismeréssel méltatták a művész előkelő alakító készségét, hogy a főalak magyaros ruhát viselt. A két oldalsó csoport méretét kifogásolták. Az architektúra sziluettjének egyszerűsítését kérték.
A III. pályázatra 1913. május 10-ig 25 pályaművet küldtek be. Az első díjat Telcs Ede kapta. Zala tervét ötezer koronáért megvásárolták. 1913. októberében már a IV. sikertelen pályázatot írták ki. A 39 pályamű közül többen a Városligetet jelölték meg.
Mesterünk töretlen hittel és lankadatlan szorgalommal fáradozott a pályázat elnyerésén. 1916. március 27-én írta Foerk Ernő műegyetemi tanárnak: “A “Királyné Ő. f.” emlékére két pályázati hely van megállapítva és én mind a kettőre fogok pályázni. A várban levő helyre Hikisch Rezsővel már foglalkozva vagyok és egy ülő alakot csinálok, de mivel nekem még a legelső pályázatból van egy álló alakom a melyik köz tetszésnek örvend, ezen alakot tökéletesítem és ezzel szeretnék veled a ligetben levő helyre pályázni. Légy szíves megírni hajlandó vagy-e erre. Szíves válaszodat kéri régi híved Zala György.”/49/
A zsűri november 4-én meghozott döntéssel ezer koronás díjat juttatott az első négy helyezettnek és szűkebb pályázatra hívta fel őket.
I. Telcs Ede, II. Zala (építész Hikisch Rezső), III. Róna József, IV. Szentgyörgyi István.
Az új, immár V. pályázat 1919. március 1-én járt le. Az öttagú bírálóbizottság elnöke ifjabb gróf Andrássy Gyula, egyik tagja Stróbl Alajos volt. Végül 1920. október 28-án egyhangú határozattal elfogadták Zala György és Hikisch Rezső tervét, kiemelve, hogy az együttes terv ritka összhangjával, az építész és a szobrász egymást megértve, harmonikus munkával felelt meg a kivitelezhetőség és művészi felfogás szempontjainak. Az országos bizottság 1921. június 6-án adta hozzájárulását, és Zala elkészíthette a Várkertben Ybl Miklós által meghatározott térbe a kiviteli tervet.
A pénzromlás következtében ez a pályázat már 528.981 koronát emésztett fel.
Zala 1921. november 21-én kapott megbízást a gipszminta elkészítésére, amelyet a Műcsarnok 1921. évi téli kiállításán be is mutatott. Végül 1922. június 10-én Bethlen István miniszterelnök aláírta a megkötött szerződést. A szobor helyének ezután a Margit
-szigetet szánták, a művész továbbra is az intim Várkertet tartotta alkalmasnak. “… a kupolacsarnok mélyén Erzsébet királyné ülő alakja van elhelyezve, s magam is arra törekedtem, hogy az egész alkotás egy szentély erejével hasson. Kár, hogy a főváros a Margit-szigeten akarja felállítani, meglehetősen nyílt s ilyen intim hatású emlékmű részére profán helyen, mert szerintem ennek a tempiónak ... a csöndes és előkelő Várkertben lenne a legméltóbb helye” - nyilatkozta 1927. július 14-én - “... hol van az megírva, hogy a várkertet a közönség elől el kell zárni?...”
A sziget szerinte inkább mulatóhely, a belépődíj miatt a tömegek számára nem könnyen hozzáférhető. De féltette a szobrot az árvíztől is.
Zala 1924 őszére készült el a szoborral. Az elfogadott terv tovább egyszerűsödött. A kör alakú kupolás körtemplom, tempiettó belsejét díszítő hat darab dombormű elkészítésére csak később, 1925. októberében kérték fel. A felállítás helyét illetően közben tovább húzódott a vita. A városrendezés lebontásra ítélte a pesti oldalon a piaristák Eskü téri (Március 15. tér), Kassalik Fidelió tervezte szép sárga empire épületét. Bethlen István javaslatára így aztán a királyné nevét viselő Erzsébet híd (épült 1897
-1903) pesti hídfőjénél a koronázási domb közelében a fővárosi tanács és a Közmunkatanács is jóváhagyta a szobor helyét. Harmincnégy évi huzavona után végül 1932. március 22-én eldőlt az akkor végleges hely. A szobrot Vignali Rafael bronzöntő műhelyében öntötték. A felállítás után, 1932. szeptember 25-én megtörténhetett az ünnepélyes avatás. Avatóbeszédet Zsitvay Tibor igazságügyminiszter mondott: “És minden magyar szívében felbúg megint egész Magyarország összes templomának feltámadást ígérő minden harangja. Felséges királyné! Szépséges és szenvedő, szeretett és szerető Királyasszony anyánk, egykor ragyogó ezüstfényű szerencsecsillagunk - üdvözlégy!...”/50/
Wlassics Gyula a felsőház nevében koszorúzott, majd az összes város képviselői követték. A Dunán horgonyzó monitor 33 ágyúlövéssel emelte az ünnep pompáját.
A gyönyörű Erzsébet-híd az ostrom idején ugyan társai sorsára jutott: a Dunába robbantották. Az emlékmű azonban sértetlenül, épségben megmaradt. Nyolc év múlva aztán az aranyozott bronzszobor sorsa lett válságos. A szoborállítás helyén a Diocletianus korabeli emlékek feltárására a Nemzeti Múzeum irányította, hosszabb ideje tartó ásatás hátralevő
- egy hónapra becsült, sebtében elhalasztott - munkálatai húsz év múlva, 1953-ban újból halaszthatatlanul sürgősnek bizonyultak, kedvező alkalom kínálkozott az emlékmű eltávolítására. Ezután 15 évig a sülysápi szabadtéri szoborraktárban várt sorsa jobbra fordulására, az országban megannyi társával… A helyén felépített modern, új hidat 1964. november 20-án adták át. A szobor újbóli felállítására először 1967-ben történt kezdeményezés. Akkor a Városligetbe szánták. Majd 1986-ban a budai hídfőnél, a Döbrentei tér ligetes zugában tempiettó nélkül a szabadba emelt fehér márvány talapzatra helyezték. Bízzunk benne kalandos útja végén véglegesen helyre talált. Az ide látogató tisztelői gyakran helyeznek el csokrot, vagy egy-egy szál virágot lábainál.



Zala György | lkmo@siol.net

Naspäť na obsah | Späť na hlavné menu