Zala György


Prejsť na obsah

Húszár Adolf nyomdokain, Aradi vértanúk


1848
-49 emléke, különösképpen a világosi fegyverletételt követő kegyetlen leszámolás, a honvédtábornokok aradi kivégzése elevenen élt a nemzet emlékezetében. Kossuth 1883. március 15-én Aradot a magyar Golgothának nevezte el. A társművészetekben Arany János Walesi bárdok című alkalmi verse, Jókai Mór A kőszívű ember fiai regényében Baradlay Jenő sorsszerű elítéltetése és Tornyai János az Aradi vértanúk c. festménye a legismertebb művészi ábrázolások.
Arad megyében már 1861-ben gyűjtés indult a vértanúk emlékművére. Az adakozók között a magyarok mellett sok román, német és szerb nemzetiségű is akadt. Ebből fedezték 1874-ben a vár közelében a Vesztőhelyen egy kőoszlop felállítását, melyet aztán ugyancsak közadakozásból 1881-ben márványobeliszkkel cseréltek fel. Ez ma is a megemlékezések színhelye. Új helyzet teremtődött, amikor a király és a nemzet közötti teljes kibékülés jeleként az ország által felajánlott szokásos koronázási ajándékot, százezer aranyat a királyi pár a honvédek segélyezésére adományozta.
Egy hét múlva, 1867. július 15-én már az aradi “Alföld” című napilapban Tiszti Lajos szerkesztő lelkes felhívást tett közzé a tizenhárom vértanú méltó emlékművének felállítására. A kibocsátott gyűjtőíveken tíz év alatt a tervezett összegnek mintegy a fele, 51000 Frt gyűlt össze. Az 1876 június 14-én újjászervezett szoborbizottság megelőlegezett pályázatot írt ki. A beérkezett tizennégy pályaművet Pulszky Ferenc, Than Mór és Steindl Imre bírálta el. Az első díjat, 250 aranyat Huszár Adolfnak ítélték. A hatvan ezer forintra gyarapodott szoboralap kiegészítésére egyforintos nyugtákra 21119 forintot fizettek be. A pénzintézetek az Aradi Első Takarékpénztár felhívására 23000 Frt-ot ajánlottak fel. Huszár Adolf az 1883. december 29-én megkötött szerződés után alig egy évig
- 1885. január 21-én bekövetkezett haláláig - dolgozhatott a harminchét láb magasra tervezett emlékművén.
Elhunytával az ígéretes tehetségű fiatal művészre, Zala Györgyre várt tehát az országos érdeklődéssel kísért emlékállítás befejezése, végleges kivitelezése. Arra kérték megbízói, hogy ragaszkodjon Huszár pályadíjnyertes tervéhez. “Zala azonban sokkal eredetibb és önállóbb művészi egyéniség, hogy sem egy más művész fölfogását és kész tervét egyszerűen magáévá fogadhatta volna s beható tanulmányozás után arra a következtetésre jutott, hogy az egésznek csak az alapeszméjét tarthatja meg...”/17/ A franciás lendülettel, tűzzel, merész hévvel átdolgozott emlékmű hazai iskolát is teremtett. A szobor magva, alapeszméje a realisztikus elemek
- a vértanúk domborműves plakettjei - az allegorikus főalakkal, a talapzat csúcsára állított Hungáriával és a középső mező négy, szinte önálló kompozícióban megfogalmazott Harckészség, az Áldozatkészség, az Ébredő Szabadság és a Haldokló harcos szoborcsoportokkal vált teljessé. Az allegóriák idézték fel, értelmezték és egyben emelték a ragyogó erkölcsi példa magaslatára a tizenhárom hős-áldozatnak az eszméért, a hazáért megalkuvás nélkül vállalt magasztos véráldozatát.
Elsőként a legsikeresebb részlet, a Harckészség mintázásával készült el. Az Áldozatkészséggel együtt 1887 júliusában vette át a szoborbizottság. Majd a Képzőművészeti Társulat azévi őszi tárlatán már az Ébredő Szabadság bronz alakjával állította ki. Itt a római harcost ábrázoló kompozíciónak ítélték a Trefort Ágoston által 1886-ban alapított Állami Nagy Aranyérmet. Az Ébredő Szabadság kétalakos kompozícióját aztán a belga kormány saját költségén mutatta be a brüsszeli világkiállításon, ahol díjat nyert. A Haldokló harcos 1888 májusában került Tonzbain ércöntödéjébe.
Októberben fogott a főalak, Hungária mintázásához. Az öntésre kész művet aztán 1889. május első napján vehette át Salacz István polgármester, a szoborbizottság elnöke és Pulszky Ferenc. A francia minták, illetve az amerikai Szabadság-szobor előképe lebeghettek az alkotó előtt a Hungária mintázása közben. Alakját a Nemzeti Múzeum történelmi emlékei, motívumai felhasználásával hitelesítette. A szobor fejére Szent Margit koronáját helyezte, támaszkodó bal kezébe Szent István kardját mintázta meg. A vértanúk
- Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Aristid, Knézich Károly, Kiss Ernő, Lahner György, Lázár Vilmos, gróf Leiningen, Westerburg Károly, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf Vécsey Károly - egy-egy hatvanhárom centiméter átmérőjű, kiemelkedő körplakettre mintázott, magas domborművű arcképei Huszár Adolf eredeti tervén süllyesztett szögletes alapon, lapos reliefek voltak. 1890-ben már az utolsó három arcmást mintázta.
A szobor aranybetűkkel vésett felirata
1849. október 6.
A MAGYAR NEMZET TIZEN-
HÁROM VÉRTANÚNAK
EMELTE A HONFI EGYLET
A szobrot 1890. október 6-án leplezték le országos ünnepség közepette. Erre az alkalomra meghívták Kossuth Lajost és nővérét, a kivégzett tábornokok még élő rokonait, Munkácsy Mihályt feleségestől, természetesen az alkotót, továbbá Klapka Györgyöt, Pulszky Ferencet.
Az ünnepség alkalmával aranyéremmel tüntették ki Kossuth Lajost, Klapka Györgyöt, Perczel Mórt, Pulszky Ferencet, Zala Györgyöt.
Ezüst emlékérmet kaptak Damjanich özvegye, Schweidel Albertné, Schweidel tábornok két lánya, Lahner György özvegye és leánya, Leiningen Westerburg özvegye, fia és leánya, Dessewffy rokonai, Lázár Vilmos mostohagyermekei stb.
A távolmaradottak
- Kossuth és nővére, Perczel Mór, gr. Teleki Sándor, dr. Vécsey Károlyné - táviratot küldtek.
Az ország minden részéből érkezett küldöttségek, vendégek 288 koszorút helyeztek el a szobor tövében. Az avatóbeszédek között Palágyi Lajos pályadíjnyertes ódáját a nemzeti színház egyik művésze szavalta el.
Hungária alakját félméteres magasságban is elkészítették. “Most azt tervezik, hogy a kis Hungária-alakot ezüstbe öntik, s elküldik Kossuth Lajosnak a szoborleleplezés aranyérmével együtt, kifejezésül a nagy hazafi iránt érzett általános hódolatnak.”/18/
A következő évben a városban külön múzeumba kezdték összegyűjteni a vértanúkra, s a szabadságharcra vonatkozó ereklyéket.
Az avatás után az aradi szoborbizottság 19.000 forintot visszatartott, kifogásolván, hogy a mauthauseni helyett sziléziai gránitból készült, és két lábbal alacsonyabb talapzat elemei között nagynak találta a hézagokat. Dr. Szabó József egyetemi tanár, geológus, Steindl Imre műegyetemi tanár, az új országház tervezője, valamint Gerenday Béla szobrász, a szobrászati kőfajok alapos ismerője, és a kivitelező Andretti Anzelm kőfaragó közreműködésével sikerült a vitákat elsimítani, a kisebb hiányosságokat pótolni.
Az emlékmű ellen már 1919-ben a helyi türelmetlen román vezetők mozgalmat indítottak, mert szerintük a magasba emelkedő főalak, talapzatában a “Hungária”
-vésettel az ezeréves Magyarországot, a románok elnyomását jelképezné. Hatására előbb bedeszkázták, majd 1924-ben eltávolították. Hosszú ideig a lovardában, aztán a várárokban tartották./19/
Restaurálására, újra állítására az utóbbi évtizedekben többször
- 1954, 1957, 1974 majd 1990-ben - látszott remény és történtek kezdeményezések. A két nép történelmi megbékélésének, baráti közeledésének, kölcsönös tiszteletének tartalmas szép szimbóluma, jelképe lehetne az okos, türelmes diplomáciával, sok-sok remélt kölcsönös bölcsességgel megvalósítható esemény.
Sajnos, a Harckészség, az Ébredő Szabadság és az Áldozatkészség gipsz tervei a háborús ostrom idején megsemmisültek. Azonban a vértanúk arcképeinek másolatai itthon is megmaradtak. A Batthyány-család ikervári utódai által 1900-ban a szombathelyi premontrei gimnáziumnak adományozott gipsz másolatok jó állapotban, szépen tervezett, fából épített alapzaton az aulában évről-évre keretezik az iskolai megemlékezést. Míg a ceglédi Kossuth Múzeumban az aradi származású Kreith Bélától ajándékba kapott medallion sorozat jó ideje raktárban várja, hogy újra méltó módon a közönség elé kerülhessen abban a városban, ahol elhangzott Kossuth híres beszéde, s amelynek hálás lakossága nyolc vértanúról utcát nevezett el.



Zala György | lkmo@siol.net

Naspäť na obsah | Späť na hlavné menu