Zala György


Prejsť na obsah

Újra itthon


Az akadémiai évek után számos fiatal művész továbbra is a külföldi letelepedést választotta. Érthető, hiszen legjobbjaink egy része is külföldön tartózkodott: Munkácsy Mihály, Paál László Párizsban, Zichy Mihály a cárok pétervári udvarában dolgozott. A hazaiak közül Szinyei Merse Pál visszavonult sárosi birtokára. A hazatelepülést a művészek társadalmi szerepének, egzisztenciájának bizonytalanságai, érdekképviseletük, szervezeteik kezdetleges, kialakulatlan állapotai, s leginkább a műterem és a megrendelések hiánya nehezítette.
Jellemző, hogy a kormány hívására 1883-ban hazatelepült neves akadémiai festőtanár, Benczúr Gyula is egy ideig a Tudományos Akadémia egyik átengedett helyiségében dolgozott. A szobrászok még nehezebben találtak maguknak megfelelő munkahelyet. Hiszen például Engel József (1815
-1901) a Széchenyi-szobor mintázásához (1880) a Lovardát kérte kölcsön, Huszár Adolfnak pedig az Eötvös-szoborhoz a főváros a Városligetben biztosított helyet a befejezéshez. Itt készült el az Izsó Miklóstól megörökölt Petőfi-szoborral is.
Zala György hazájához, szülőföldjéhez való ragaszkodását, erős kötődését névválasztása és 1884-ben vállalt hazatelepülése is egyaránt igazolja. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba, Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása.
Szándéka komoly, megfontolt és végleges volt. Ahogy tehette, műteremépítésbe kezdett. Hiszen az 1885-ben elhunyt Huszár Adolf Epreskerti műtermét Stróbl Alajosnak adták, félbehagyott nagy munkáját, az Aradi vértanúk emlékművének befejezését, megvalósítását Zala Györgyre bízták.
Hazatelepülése után “Gizella Őnagyságával”, nővérként emlegetett, nála két évvel fiatalabb testvérével élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét “Zala”
-ra./12/ Kérelmében az okleveles tanítónő is alsólendvai születésűnek vallotta magát. Ebben olvasható lakcíme már Epreskert u. 17. Erre az időre a fiatal művész bonyolult, hosszadalmas, a fővárosi közgyűléssel folytatott kérelmezés után jutott műteremhez.
1885. szeptember 30-án megvette az Országos Kiállítás Rimamurány
-Salgótarjáni Vasművek városligeti favázas pavilonját. A helyszíni használat kérvényezése után 1886. július 30-án a fővárosi tanácshoz benyújtott újabb kérelmét követően csak 1888. február 28-án köthetett szerződést. Műterem híján idősebb Vastagh György Váci utcai műtermében dolgozott. Az időközben elnyert két monumentális mű megmintázására - az Andrássy-szobor és a Millenniumi emlékmű elkészítésére pedig ideiglenesen a MÁV nyugati pályaudvar raktárában biztosítottak számára lehetőséget. Az ügyintézés elhúzódásában, halogatásában bizonyára presztizsokok, a pályázat nélkül elnyert megbízatás is közrejátszott: “hiszen a millenniumi emlékmű megalkotására a megbízást magától a kormánytól kapta” - érveltek egy helyütt. Közben az átszállított, újra felépített pavilon Pártos Gyula tervei szerint készült kibővítésével és alápincézésével nyert öt műterem és két lakás közül a földszintibe Zaláék, az emeletre Roskovics Ignác festő költözhetett.
Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. Az epreskerti zártságból igyekezett szabadulni. Előbb a Kmetty utcában szerette volna újabb műteremházát felépíteni. 1897. január 27-én kelt kérelmében így érvelt: “... mostani műtermem oly szűk, miszerint a kisebb méretű segédminták tervezésének is alig nyújt helyet ... annak ... megfelelő kibővítésére a telek kicsiny voltánál fogva szintén nem lehet gondolni ... más művészi tradícióval bíró nagyvárosokban, mint Róma, Párizs, München stb. hasonló esetekben, midőn ilyen nagy és egyes ember anyagi képességét meghaladó műterem létesítéséről van szó, a város által felépített műtermet bocsátják a művész rendelkezésére.”
Végül 1898. január 16-án szabadforgalomban, az akkor felkapott városrészben, a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket Gerbeaud Emiltől 50 ezer koronáért. Miután az Epreskert utcai műtermét Vajda Zsigmond festőművésznek 30 ezer koronáért eladta, Lechner Ödön tervei alapján Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészekkel 1898
-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját. A hatszögalaprajzú négyszáz m, huszonöt méter hosszú és tizenöt méter belmagasságú “... műterem akkora, mint egy bizánci templom kupolája, társzekerek fordulhatnak meg benne, hogy behordhassák a roppant márványtömböket.” Vagy: “Ezzel megkezdtük sétánkat. Mert bátran nevezhetem sétának a helyváltoztatást ebben a hatalmas műteremben. De akármilyen széles és magas is ez a világossággal teli műterem, mégis szinte kicsinek hat attól a sok és nagyméretű alaktól, mely benne helyet foglal. Első pillanatra meg is szédül az ember a méretektől...” - írta őszinte csodálkozással Fülep Lajos 1904-ben./13/ A kisebb művekhez a hatvanöt mes kisebb atelier és két gipszöntőműhely szolgált.
1901. április 11-én K. Lippich Eleknek írta: “Két év előtt egy beadványt intéztem a Vallás
- és közoktatásügyi Minisztériumhoz, amelyben monumentális szobraim gipszmodelljeit és ... A Mária és Magdolnám márványba faragását ajánlom fel a magas kormánynak ... mindezen munkáim tetemes költségének részben való megtérítéseképpen húszezer forintért... az “Arad emléke” alakjai is köztük vannak ... mintegy ajándéknak szántam ... az ajándék modelleket elfogadták, de a Mária és Magdolna márványba faragására ... mindeddig nem kaptam megbízást ... nem forszíroznám a dolgot a Minisztériumnál, ha egy nagy műterem létesítése nem lett volna életszükséglet rám nézve...”/14/
A kétszintes, szépen tagolt villalakás homlokzati képe és belső kialakítása is kellőképpen reprezentatív módon valósult meg. A belső berendezést, annak különösen szép darabjaként említett virágdíszes kandallót Thoroczkai Wigand Ede tervezte meg.
A bejáratok és ablakok műves indás, virágos keret ívei és a homlokzat “Vénusz ünneplése az Olymposzon” című, a művész által tervezett szecessziós kompozíció színes Zsolnay majolika dísze ma is jó állapotban megtekinthető. A villa jelenleg diplomáciai célokat szolgál. A líbiai nagykövetséget helyezték el benne. A szép épület ideális otthona lehetne egy Zala György-emlékmúzeumnak.
Részletes leltári leírás őrizte meg a lakás berendezését, a hozzá tartozó könyvtárjegyzékkel, képjegyzékkel, a ruha és selyemtakarók, a műtárgyak és szőnyegek jegyzékével./15/
A férfi szoba (vadász
-szoba) fegyverszekrényében nyolc fegyverrel, a falakon Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarakkal, agancsokkal idézte a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. “Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.”/16/
De a sport, a játék szeretetére utalhattak a sakkjáték, vasrúd, céltábla, kártyaasztal megbecsült darabjai is.
A könyvtárszobában perzsa, török faliszőnyeg, Feiser
-féle bőrszék, Viktória-féle vaskályha, kínai függőlámpa, Medici gipsz ülőszobor, antik márvány Krisztus-relief aranyozással, kis viaszk-szoboralak (Szabadság-szobor), Chaplin-kép, tucat Koh-i-noor írón, kis súlyzó, Durable névnyomó...
Gizella Ő nagysága szobájában is sok jellegzetes holmi: erdélyi szőnyeg, horvát asztalterítő, XV. századbeli reneszánsz kazetta (Perugiából), Aradi nők albuma, antik óra, cimbalom, kalitka (kanárival együtt), Rippl Rónai tanulmányfej festmény, utazó koffer. A kiragadott példák nyomán is szinte megelevenedik előttünk a testvérpár mindennapi élete. A kor nagy divatja, a gumirádlis
- a gumikerekű konflis - Zala Györgynek is kedvelt időtöltése volt. Az alagsorban alakították ki a lóistállót és kocsiszínt. Természetesen a művészfejedelem méltó életvitele feltételeinek biztosítása megfeszített munkával, a megrendelők bővülő, egymást követő megbízatásainak teljesítésével volt megteremthető.



Zala György | lkmo@siol.net

Naspäť na obsah | Späť na hlavné menu